JUHÁSZ BALÁZS  

PARIS flâneur

 

35 évesen készítettem első könyvem, a Paris flâneur-t.

1998-ban jártam először Párizsban. A város annyira megfogott, hogy már akkor elhatároztam egyszer könyvet fotózok róla.

Túl a szakmai feladatokon, érzéseket, benyomásokat akartam megörökíteni. Tudatosan fekete-fehér fotográfiákat készítettem, nem konkrét dolgokra, hanem hangulatokra figyeltem. Hat éven keresztül, összesen nyolc alkalommal, 5-7 napot töltöttem Párizsban, több ezer képet készítettem.

Már kezdetektől éreztem, hogy a képekben magukban több van - mert kapcsolhatók hozzá jó szavak, gondolatok, személyes mondatok. Én képekkel dolgozom (élek), nem szavakkal. De azt szeretném, ha az élmény mind közösebb, teljesebb lehetne.

 

 

Társszerzőként olyan ismert személyeket kértem fel, akik munkájukkal, gondolataikkal példát jelentenek számomra. Azokat az embereket, akiket tisztelek, sokra tartok megke-

restem alkotói segítségüket kérve, hogy egy-egy képhez

vagy részhez, vagy akár a teljes anyagról írják le gondolata-

ikat, benyomásaikat - soraikkal, nevükkel a képek, pillana-

tok átélhető élménnyé változhatnak.

Néhány általam kedvelt magyar, külföldi album erősítette meg elképzelésemet, hogy a szöveg még izgalmasabbá tudja tenni a képi világot, a fényekkel való üzenetet.

 

A könyvben szereplők névsora:

 

Andok Ferenc, Baricz Katalin, Cserhalmi György,

Csernus Sándor, Faludy György, Fejtő Ferenc,

Földes László, Gyarmati Csaba, Gyémánt László,

Katona Klári, Kepes András, Koltai Lajos,

Kuklay Antal, Popper Péter, Rozsonits Tamás,

Sárosi István, Sárvári György, Szászi András,

Szepes Mária, Vámos Miklós és Vekerdy Tamás.

 

Kilenc hónap szerkesztési munka után megszületett a

Paris flâneur c. könyv, amit magam terveztem, szerkesz-tettem és tipografáltam.

 

 

A SZERZŐ VALLOMÁSA A KÖNYV SZÜLETÉSEKOR:

 

35 éves fotográfus vagyok, életem fontos szakaszában. 1988 óta fotografálok.

Legkedvesebb témám az ember, a természet, a kultúrák. Úgy érzem eljött az idő, hogy megmutathatok valamit magamból.

Eszközöm a kamerám, a „negyedik szemem” és - a Város,

a sziget, ahol otthon érzem magam, - a hely, mely felidézi “régi” felszabadult énemet, ahol az ember “szembejöhet” önmagával.

Párizsban 1998-ban jártam először. A Notre Dame előtt minden alkalommal megcsiszoltam a lábam, jelezve,

hogy vissza akarok térni Városomba. Párizs azóta nem ereszt. Valamiért mindig visszahúz. Hat éven keresztül fotografáltam, fél éven keresztül terveztem és szerkesztet-

tem a könyvet. Csodálatos időszak volt.

Olyan inspirációkra, emberekre és tapasztalatokra leltem, melyek fontos lenyomatokat tettek életemben.

Köszönöm a sorsnak, hogy átélhettem ezeket az érzéseket.

Köszönöm annak a huszonegy Embernek, aki elkísért sétáimon és gondolataival, emlékeivel gazdagította, átél-

hető élménnyé változtatta a fényekkel való üzenetet.

Juhász Balázs

 

««
1 / 6
»»