Kincses Baranya

„Kereplő harsogása zavarja meg a Duna álmát: az éjszakából vérrel kent maszkok vigyorgása ébreszti a vidéket. A Szársomlyón éktelen kukorékolásba kezdenek a kakasok, a hegy hátán eke elé fogott fekete macskák szaladnak. Nyomukban lohol az ördög. Most már a nap sem alszik tovább, kőbe dermedt alakokat unszol indulásra. Egyikük sem mozdul, vitába fagyva bámulnak le némán a Jakab-hegyről.
Ahol a Dráva vize árad, úgy nőnek az ormák, mint a gombák. Kalapjukon talpas házak a pettyek. És jégtáblák úsznak versenyt a mindig késésben lévő folyón. A hegy felől müezzin éneke hív imára, a különös hangra Zrínyi Miklós daliás alakja mond nemet. Egyszerre gőzgombóc, kolbász, köcsögös bab, pokol tüze lecsó, meg halászlé illata kísérti meg a gyomrot. És folyik a vörösbor: megfesti a poharat, a lelket és a szőlőről mesél. Dráván innen, Dunán túl, leges lent és leges délen, hegyek között, erdők mélyén. Innen indul a mese.”